Az önmagunk valódi minőségeinek a megismerése,illetve megélése!
Saját képességeik,adottságaink pozitív alkalmazása az életünkben és a környezetünkkel kapcsolatban!
Sokan egy életen át sem tartják szükségesnek,hogy a saját tükrükben nézzenek, „én ilyen vagyok”! vagy „fogadjatok el így”!
Sokan pedig folyamatosan tükrökkel találkoznak,hogy észre vegyék a saját valóságukat,nem pedig csak a tükröződéseiket!
Azt gondolom,hogy egy kellő,illetve megfelelő önismerettel rendelkező Lélek egyszerre Egyéniség és kiforrott személyiség is,egyszerre működteti önmaga értékeit és egyszerre képes a világgal való pozitív szocializációra!
Mert pozitív szocializációt nem abban értem,hogy „fogadj el,mert én ilyen vagyok”,hanem abban,hogy elfogadom a körülöttem lévő világ pozitív szocializációs értékeit,megtartva egyéniségemre vonatkozó igényeimet is a világgal szemben!
A mai értékrend nem preferálja az egyéniség szerepét,az egyéni értékek felszínre kerülését,hanem inkább személyiségeket próbál létre hozni,akik aztán integrálódni képesek a világunk jelen értékrendjei alapján!
Már halottam személyiség fejlesztésről, de nem halottam egyéniség „fejlesztésről”,kibontakozásról!
Születésünktől kezdve keressük önmagunkat,először szüleink szemébe kívánjuk jónak látni magunkat,illetve pozitív énképet teremteni!
Majd kikerülve a családból a közösségekben,baráti és egyéb kapcsolatainkban tesszük ezt! Hol több,hol kevesebb sikerrel!
A kapcsolatok kettős szereppel bírnak! Vannak „árnyék” és vannak „tükör” kapcsolatok.
Az árnyék kapcsolatok a saját magunk elfojtásait,hárításait vetítik vissza,hiszen,minden,amit magunkban nem élünk meg,az egy másik emberben tapasztaljuk meg!
Ha én hárítok egy tulajdonságot magamban,mondjuk a tisztességtelenséget,akkor folyamatosan ilyen tulajdonságú emberekkel találkozom!
De hozhatnék fel másik példát is,például az agresszióval ugyan ez a helyzet!
Ha hárítom magamban,ezzel fogok,leszek „kénytelen” találkozni!
Az „árnyék” feloldása,megoldása,hogy szembe nézünk vele!
Szembesülünk azzal,hogy nem tudunk egy helyzet,egy magatartás elől elmenekülni,mert utol ér bárhol is!
Platon fogalmazza meg,hogy az árnyák mindig „velünk mozog” mindaddig,míg rá nem jövünk,hogy nem az árnyákkal kell táncolnunk,hanem a Fény felé fordulni!
A Fény pedig mindig tiszta Tudatot,tudatosulást jelent!
A Fény pedig mindig tiszta Tudatot,tudatosulást jelent!
A másik a „Tükör”!
Azt mondják,hogy a tükör a kapcsolataink „szeméből” visszatükröződő minőség,mely a „megfelelést” hozza,szüli meg,hogy mindig,mindenki szemében jónak láthassuk magunkat!
„Megfeleljünk” a velünk szembeni elvárásoknak!
Így sohasem látjuk meg igazi önvalónk,hiszen csak megfelelni szükséges,ám ebben a helyzetben gyakran érezzük magunkat „háttérbe” szorítottnak!
Sajnos az tükör sok barátságnak nevezett kapcsolatnak is nehézsége!
Azt gondoljuk,hogy a barátok szemében való „jó színben való feltűnés” pozitív érték,pedig csak egy másik érték szerint való törekvés!
Ezek a kapcsolatok hamar kifulladnak és azt hisszük,hogy a kapcsolattal van probléma,pedig inkább önmagunkkal!
Kihátrálunk azokból a kapcsolatokból,ahol nem látjuk magunkat olyannak,amilyennek látni szeretnénk! Persze „természetesen” a tükör a hibás ebben,nem mi!
De amikor egy másik kapcsolatban is előjönnek ugyan azok problémák,el kell gondolkodnunk,hogy nemde bár esetleg önmagunkkal is érdemes lenne szembesülni,mielőtt ismét kimenekülnénk az újabb kapcsolatból is!
De amikor egy másik kapcsolatban is előjönnek ugyan azok problémák,el kell gondolkodnunk,hogy nemde bár esetleg önmagunkkal is érdemes lenne szembesülni,mielőtt ismét kimenekülnénk az újabb kapcsolatból is!
Ezeket kapcsolatokat nevezhetjük „játszmának is” ahol,amiben szerepszemélyiségeink működnek csak!
Hol történhet fordulat?
Ha az életeseményeink,illetve kapcsolataink tükrében felismeréseket teszünk,készen állunk az önmegismerésre!
Lehet ez szakemberek,tanácsadók segítségével,de tanulhatjuk önmagunkat önmagunk által is! Ilyenkor azt mondjuk,hogy az „élet iskoláját” járjuk!
Tanulótársaink a kapcsolataink!
A „szülő-gyerek” kapcsolat, a baráti vagy közösségi kapcsolat,majd a „pár-kapcsolat”,kapcsolatok,végül a saját szülői szerepünk!
De ezzel még nincs vége a sornak,hiszen van egy új szerep is, az élet alkonya,amikor nem csak önmagunkkal és a világgal kell megbékélnünk,hanem azzal is,hogy esetleg,egyedül is teljesek lehetünk,illetve „megbölcsülve” készülünk a nagy „hazatérésre”!
Talán,ha látnánk az életünkben ezt a kontinuitást,folyamatosságot,könnyebb lenne az éppen adott,éppen megélendő élethelyzet!
Vagy,ha lennének példaképek,igazi „mértékadó” személyiségek,akár a szülők,vagy a nevelők körében,de bárki lehet etalon,hiszen nem az a fontos,mit mondunk,hanem,hogy mit és hogyan élünk meg!
Így fontos lenne az előttünk járók életpéldáját is megfigyelni,hogy hogyan,vagy hogyan ne próbálkozzunk!
Mivel nem érdekel a vallási vagy filozófiai rendszereknek,hogy egyéniségeket neveljen,inkább azt preferálja,hogy hogyan lehetünk „szabályos” részei az adott rendszernek!
Talán az archaikus filozófiai rendszerek jobban értékelték vagy kezelték a helyén az egyéniségeket!
Így sokan keresik az önismeret, önmegismerés mintáit, sémáit,de mindenkinek a saját egyéni útján,vagy inkább ösvényén kell eljutni a saját belső felismeréseink keresztül az önmegismerésig!
Az Élet iskolája
Egy kőr-forgás kezdete és befejezése között járjuk a földi életünkben az utunkat,tanulunk,tapasztalunk,de az egyik talán legfontosabb „tantárgy” az önismeret,de nevezhetném inkább önfelismerésnek is!
A fizikai lényünk az átalakulás változását éli meg legfontosabban a testen keresztül a születés és elmúlás nagy misztériumát!
Lelki mivoltunk az érzéseken át tanul,tapasztal és él meg változásokat,mint hatalmas hullámok hátán való fenn és lenn,szűkülés és tágulás minőségeit!!
Még a Szellemünk az örök és állandó részünk,valónk,mely mint a hullám nélküli tenger a határtalan és végtelen,időtlen minőségeink!
A Lélek földi mivoltjában mind a három rész jelen van,mind a három részünket külön szükséges megismerni,illetve ápolni,gondozni!
Így teremtve egységes Önvalót a részek egysége által!
