„Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted.

Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekbõl születtek.

Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani.” 

Paulo Coelho

 

 

„Bizonyára hallottál már arról, hogy a szívek összetartoznak. 

Ha nem így volna, nem kutatnál szakadatlanul a másik szív után. 

Folyvást keresed, miként ő is téged. 

Tudod, hogy létezik, földre érkezésed pillanatában, sőt annál előbb is tudomásod volt róla. Ugyanolyan ártatlan, mint te, s nélküled ugyanolyan védtelen, amilyen te vagy nélküle.
Amikor megszülettél, az Ajándékozótól kaptál egy érzékeny szívet.

Font hozzá egy ezüstszálat is. Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta, végül összekötötte őket. 

A két kicsi szívből egy nagy szív lett. 

Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat el soha.
A Szeretet Palotájában az emberi szívek azonban gyakran összetörnek. 

Ám miután a nagy szív ismét két kicsi szívre hullik szét, akkor is összetartoznak, mert találkozásuk szent találkozás.
A kicsi magányos szívek olyanok, mint a születő csillagok: pislákoló fényükkel még nem tudnak ragyogni. 

Te tündökölni jöttél. A szeretet tudása mellett magaddal hoztad a csillagidőt. 

Te akartad úgy, hogy a Szeretet Palotájában is a csillagidő törvényei szerint élj. 

Ragyogni jöttél, bár tudtad, a csillagszikrák sugárzása csupán egyetlen pillanatig tart: az egyik fény átadja helyét a másik fénynek.”

Tatiosz - Az Ezüstszál Tanítása


 

Pozitív megerősítések

Olyannak szeretem magam, amilyen vagyok, nem kell megváltoznom.

Én tökéletes én vagyok, nincs mit átformálni bennem.

Szép vagyok és tehetséges, a tőlem telhető legjobb vagyok.

Olyannak szeretem magam, amilyen vagyok.

Olyannak szeretlek téged, amilyen vagy, nem kell tenned semmit.

Szeretetem belülről fakad, könnyű szeretnem téged.

A félelmeid, a haragod és könnyeid mögött látom mindig a fénylő csillagod.

Olyannak szeretem a világot, amilyen, mert tisztán értem azt.

Mert minden, amit elítélek benne, épp olyan emberektől származik, mint én magam.

Míg a béke megvalósul e világban, csak a szeretetet erősítem benne.

Növelem erejét azzal, hogy szeretek benne mindent.

Szeretem magam olyannak, amilyen vagyok, és tovább kívánok fejlődni.

Külső változásaimat belső meggyőződésem hozza.

Szép vagyok és tehetséges, a tőlem telhető legjobb vagyok.

Ezért olyannak szeretem magam, amilyen vagyok.

Isteni Énem szeretem magamban!

Istent szeretem magamban!

"Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor sírunk, ha nevetünk!"

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...

Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

/Márai : A szomorúságról/

 

Tatiosz a Szív bölcsessége

Szavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább!

Hallgasd meg tanácsom:
1. Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.
2. Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.
3. Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több.
4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.
5. Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.
6. A hallgatás tudománya: az istenek tudománya.
7. Állj az igazság pártján, de ne védd mindenáron a magad igazát. Semmi sem oltalmaz jobban a tévedéstől a nyitott szemnél, az értő fülnél, a mások iránti figyelemnél.
8. Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.
9. A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.
10. Az öröm képessége: az életrevalóság nagy képessége.
11. A jobb mindig a jó ellensége marad. Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz. Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte. Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben. A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket: nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg.
12. Amikor a sors a szerencse trónusára ültet, akkor váltál a legszerencsétlenebbé... Fortuna kegyeltjének lenni múlandó királyság.
13. Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.
14. Vegyük a dolgokat könnyedén, de mégse vegyük túl könnyen őket. Ami fontos és komoly dolog, az megfontolt döntést igényel. Az élet balgaságain, pedig tudjunk nevetni...
15. Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.
16. A nagy lélek megtisztul mások szeretete által és szeretetével másokat a fénybe emel. Élj a nagyság, e mindenki számára hozzáférhető formájával.
17. Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint. 

 

Az Élet iskolája 

1. Kapsz egy testet

Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd.

2. Tanulsz

Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj.

Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.

3. Nincs balsiker, csak tanulság.

A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés.

A “sikertelen” kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az “eredményesek”.

4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle.

Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot.

Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.

5. A tanulásnak soha nincs vége.

Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.

6. Semmivel sem jobb “ott”, mint “itt”.

Mire eljutsz “oda”, az “amott” még vonzóbbnak tetszik.

7. Mások pusztán éned tükörképei.

Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.

8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel.

Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás.

Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.

9. A válaszokat magadban találod.

Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet.

Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.

Az önismeret szimbolikája a kagylóban születő gyöngy!

Hiszen a kagylóba kerülő "szennyeződés" által keltett irritáció kapcsán alakul ki a gyöngy!

A kagyló addig védi a gyöngyöt,még a kérge megszilárdul!

Életünk történései így segítenek bennünket a saját igazgyöngyünk létrehozatalához!

Így nemesülnek meg az események és így válik igazgyöngyé lényegünk!

"Nem lehet sorsának ura az,aki önmagát nem ismeri"! Tatiosz

  Az önismeretet két féle módon nyerhetjük el!

Az egyik út a tudatos tanulás,amikor is tudatosan ismerjük mag önmagunkat,értékeinket!

A másik út a tapasztalás,amikor hosszú,nehéz tapasztalási folyamat során ismerjük fel  belső tartalmainkat,értékeinket!

A tanulás egy tudatos keresés,melyhez kereshetünk segítőket,akik segítenek eligazodni!

A tapasztaláshoz "tanulótársakat" hívunk be,akikkel való kapcsolataink során teszünk felismeréséket önmagunkkal!

Tanulótársaink lehetnek "tükrök" a számunkra,de választhatjuk az "árnyék" minőséget is!

Mindkét kapcsolat rendszer addig aktuális,amíg fel nem ismerjük,fel nem fedezzük a kapcsolatok által való tanításokat önmagunkról!

Mivel az emberi lét alapvető lehetősége a "szabad akarat",így magunk döntünk arról,hogy melyik úton járunk,melyik úton indulunk önmagunk felé!