Rák- A felelősségvállalás törvénye

 

Ez a törvény, ismerős lehet minden felnőtt embernek, hiszen ki ne vinne kisebb nagyobb felelősséget a vállán, kinek ne lenne ismerős a „felelős vagyok, ezért, azért vagy amazért” –mondat? Egy családban, egy munkahelyen, de még a barátaink között is tapasztalhatjuk, hogy vannak, akik mindenről és mindenkiről gondoskodnak, míg mások kihasználják ezeket az előnyöket, sőt gyakran vissza is élnek vele. A Rák jegyűek mintázzák leginkább ezt a viselkedést, ők azok, akik mindenkiért tesznek valamit, mindenkiről jó gazdasszony módjára gondoskodnak, akik mindenki lelkével törődnek egy kicsit-csak saját magukért nem képesek megfelelően felelősséget vállalni. Hogy miért? Mert ez nagyrészt a belső együttműködésükről szól. Mielőtt másokon segíthetnének, saját magukon kell segíteniük. Ez persze nemcsak a Rákokra igaz, sok embernek problémás, hogy saját belső egyensúlyi pontját megtalálja, ehhez egyrészt az egymásnak ellentmondó személyiségrészeket kell megbékíteni, egyensúlyba hozni, másrészt fel kell oldani azokat a diszharmonikus ellentétpárokat, mint a „szabad-tilos”, „igen-nem”, „akarom - mások akarják”. Mindenkinek egyénileg meg kell állapítania, hogy meddig terjed az egyéni felelőssége, értékrendje, gondolkodása, szükségletei mennyiben térnek el másokétól, és hol húzza meg a határvonalat a saját és mások felelőssége között.
A túlzott együttműködés, melyre a Rákok oly nagyon hajlamosak, mindig abból fakad, hogy szolgálatuk, adakozásuk révén inkább felélik saját magukat, minthogy viszont is kérnének és kapnának valamit. Ez végső soron a másik felet is elgyengíti és végül egészen torz kapcsolatokat is eredményezhet, hiszen már saját önbecsülésüket, értékrendjüket, sőt identitásukat is az határozza meg, hogy milyen mértékben képesek lemondani egyéni vágyaikról, szükségleteikről, és vállalják be a szolga, vagy egyenesen a lábtörlő szerepét. Mivel ez egy kibillent szerep, a kiegyenlítődés másik végpontján az együttműködés teljes megtagadása áll, mely minden esetben bekövetkezik, és ilyenkor jön a megbántódás, a sértődés, a kihasználtság érzése, melyet igen gyakran érzelmi elzárkózás is kísér. Az ördögi kőrből való kilépés első lépése a tudatosítás, illetve a Minták törvényének alkalmazása (lásd fent), majd egy újfajta egyensúly kialakítása embertársainkkal. Akik túlságosan sok felelősséget vállaltak mások életéért, azok most inkább buzdítsák arra a másik felet, hogy ő maga tegye meg ezt saját magáért. Ahelyett, hogy beavatkoznak, teremtsenek olyan helyzetet, melyben a másik is tehet valamit az ügye előmozdításáért. Fontos továbbá önmagunk tiszteletben tartása, hogy ne tegyünk valamit azért, mert „meg kellene tenni”, csakis akkor cselekedjünk, ha tiszta szívből meg akarjuk tenni azt. A másoktól érkező segítség és támogatás elfogadása ugyanígy problematikus lehet, ez esetben is az egyensúlyon legyen a hangsúly, ha adunk, teremtsünk lehetőséget a kapásra is.
Az együttműködés és a felelősségvállalás hiányával küzdő emberek tudatosítsák magukban, hogy ők az inga másik végpontján tartózkodnak, amivel gyakorlatilag ugyanolyan kiszolgáltatottak, és kibillentek, mint az adakozók, csak talán kevésbé érzik ennek a frusztrációját. Az ő esetükben is az adás-és az elfogadás egyensúlya lehet a megoldás, természetesen azzal kezdve a feladatot, hogy elkezdenek nagyobb felelősséget felvállalni és ez által tehermentesítik környezetüket.