„Bizonyára hallottál már arról, hogy a szívek összetartoznak. 

Ha nem így volna, nem kutatnál szakadatlanul a másik szív után. 

Folyvást keresed, miként ő is téged. 

Tudod, hogy létezik, földre érkezésed pillanatában, sőt annál előbb is tudomásod volt róla. Ugyanolyan ártatlan, mint te, s nélküled ugyanolyan védtelen, amilyen te vagy nélküle.
Amikor megszülettél, az Ajándékozótól kaptál egy érzékeny szívet.

Font hozzá egy ezüstszálat is. Innenső végét a te szívedhez, túlsó felét ahhoz a másik szívhez kapcsolta, végül összekötötte őket. 

A két kicsi szívből egy nagy szív lett. 

Bármilyen távol vagytok egymástól, ez az ezüstszál nem szakadhat el soha.
A Szeretet Palotájában az emberi szívek azonban gyakran összetörnek. 

Ám miután a nagy szív ismét két kicsi szívre hullik szét, akkor is összetartoznak, mert találkozásuk szent találkozás.
A kicsi magányos szívek olyanok, mint a születő csillagok: pislákoló fényükkel még nem tudnak ragyogni. 

Te tündökölni jöttél. A szeretet tudása mellett magaddal hoztad a csillagidőt. 

Te akartad úgy, hogy a Szeretet Palotájában is a csillagidő törvényei szerint élj. 

Ragyogni jöttél, bár tudtad, a csillagszikrák sugárzása csupán egyetlen pillanatig tart: az egyik fény átadja helyét a másik fénynek.”

Tatiosz - Az Ezüstszál Tanítása