Halak- A magasabb rendű akarat törvénye

 

Minden állatövi jegy a maga módján kapcsolódik a „fent”- hez, és törekszik a legtisztább én állapot elérésére, de a Halak jegyű ember az, aki ezt a készséget a mindennapokban is tökélyre fejleszti. Ő az, akinek a hit, illetve a szellemvilággal való összekapcsolódás nem üres frázis, vagy jól hangzó spirituális tézis, hanem valóság, mégpedig a legtisztább formában. A külvilág érzékeny, álmodozó, a valóságtól és a földies világtól kicsit elrugaszkodó lényként tekint rá, aki bárki fájdalmát a magáénak érzi, bármivel képes empatikusan összekapcsolódni, de nem biztos, hogy egy villanykörtét is be tud tekerni. Így aztán legtöbbször sután mozog a földies problémák talaján, annál inkább érzi, tapasztalja az univerzum rezgéseit.
Amikor azt mondjuk-„legyen meg a te akaratod” azt gondoljuk, hogy összekapcsolódunk a magasabb rendű akarattal, ám ez általában egy egónk által kívánságként megfogalmazott mondathalmaz végén jelenik meg, tehát saját magunknak kívánunk, munkát, egészséget, pénzt, párkapcsolatot. De vajon képesek vagyunk –e az egyéni érdekeinken túlmenően cselekedni, aszerint élni, vagy olyasmiért fohászkodni, ami nem elsősorban nekünk fontos, hanem embertársainknak? Ha az énünk akarata szerint munkálkodunk, akkor elérhetünk ugyan kisebb eredményeket, de végső soron bukásra vagyunk ítélve, mert korlátozzuk saját magunkat. Ugyanígy merő jóindulatból kívánunk embertársunknak valamit, amiről úgy gondoljuk, hogy jó lenne számára. De tudjuk –e valójában, hogy a magasabb rendű akarat szempontjából mi is lenne az áldásos a számára? A magasabb rendű akarat törvénye megmutatja számunkra, hogy miképp éljünk összhangban a szellemmel, miként adjuk át az irányítást, és hagyjuk, hogy vezessen minket. Ezt a szinte ego nélküli állapotot nagyon nehéz megélni, hiszen sokan nem merik elengedni a kapaszkodóikat, félnek attól, hogy ez által kiszolgáltatottá válnak. A Halak jegyűek közül kerül ki a legtöbb kiszolgáltatott ember, akár anyagi, akár érzelmi szempontból. Számukra lenne a legfontosabb, hogy a magasabb rendű akarathoz fordulva útmutatásért, engedjék, hogy életük elmélyüljön, hogy eszközeivé váljanak egy emelkedett célnak. Így minden szavuk, cselekedetük az emberiség javát fogja szolgálni, az együtt érzés, a szeretet és a világosság áramlik majd az életükben. Kiszolgáltatottságuk pedig nyomtalanul eltűnik. Ezzel a törvénnyel mindenki kapcsolatba kerül, így-vagy úgy, mindannyian megtapasztaljuk, hogy vannak nagyobb erők is a személyes akaratunknál, és ha nem állunk ellen, hanem átadjuk magunkat neki, akkor általa empatikusabb és békésebb emberekké válhatunk. Nem is kell mást tennünk a kapcsolódás érdekében, csak feltenni a kérdést, egy nehezebb szituációban vagy pillanatban: „Mit tenne a bennem lakozó bölcs, szeretetteljes, együtt érző, mindent tudó szellem ebben a helyzetben, ha ő vezérelné a cselekedeteimet? „ A válasz pedig mindenkiben meg fog születni legbelül, tisztán és világosan, egyfajta útirányt szabva a továbblépéshez.

Vízöntő-Az önfegyelem törvénye

 

Az önfegyelemről a legtöbb embernek egyfajta önkorlátozás, saját maga keretek közé szorítása jut eszébe, éppen ezért nem tűnik túl csábító perspektívának, hogy az élete vezérfonalává tegye. Pedig az önfegyelem egyenes út a szabadság és a függetlenség felé, ebben pedig a leginkább a Vízöntők érdekeltek.
Ők azok, akik számára a szabadság nem üres szó, vagy frázis, hanem lételem, éltető esszencia, mely nélkül elsorvadnak, kiégnek, vagy fellázadnak. Életük bizonyos szakaszaiban minden gátat és korlátot levetnek magukról, képesek a saját határaikat is feszegetni ahhoz, hogy megtapasztalják a pontot, ahonnan vissza kell fordulniuk. Ezt sokszor szabadságvesztésnek értékelik és új kitörési pontot keresnek, míg egy végeláthatatlan meneküléssé nem válik az életük, ami tönkre teheti párkapcsolatukat, egzisztenciájukat is. Pedig ha közelebbről megvizsgáljuk a szabadságot, látni fogjuk, hogy eléréséhez egyetlen dolog szükségeltetik, az önfegyelem. Amikor valamilyen rutinfeladatot el kell végeznünk, vagy valamiben korlátoznunk kell magunkat (táplálkozás, dohányzás, munka stb.) akkor azt gyakran kedvtelenül, sőt lázadva tesszük, mert azt gondoljuk, hogy most nem vagyunk teljesen szabadok. Pedig a szabadságot csak az önfegyelem nyitja meg számunkra, ha belegondolunk, szabaddá tehet minket a tudásunk, tehetségünk (melyet évek alatt, szorgos tanulással vagy gyakorlással értünk el) testünket a rendszeres mozgás teheti szabaddá, anyagilag úgy válhatunk szabaddá, ha munkánk rendszerezett és stabil. Ha az unalom ellenére is kitartunk, akkor saját magunkról tanulhatunk nagyon sokat, sokkal többet, mint egyébként tehetnénk. A kitartó önfegyelem együtt jár a kötelezettségek felvállalásával, ha tudjuk, hogy célunk eléréséhez mit és milyen ütemben kell megtennünk, akkor máris kitűztünk egy konkrét célt, valamit, ami keresztülsegít a nehézségeken. Ha például egy káros szenvedélyünkről akarunk leszokni, nem elég a leszokást megfogalmazni, azt is vizualizálni kell, hogy miként élünk majd, amikor már nem leszünk a szokás rabjai, mit kezdünk a felszabaduló energiánkkal, pénzünkkel, mivel jutalmazzuk meg magunkat, miben éljük meg a szabadságot, amit azáltal kaptunk, hogy kitartottunk és önfegyelmet gyakoroltunk. Ha a célunk elég fényesen ragyog előttünk, akkor átsegíthet a legsötétebb periódusokon is, mikor már éppen feladnánk, csak hogy „visszakapjuk” a szabadságunkat. A Vízöntők levegős, könnyed emberek, szívesen kísérleteznek azzal, hogy miként lehetnének szabadok anélkül, hogy különösen sok béklyót magukra kellene venniük. Ám ez által csak egy ál-szabadság lesz az osztályrészük, hiszen ideig - óráig elodázható az önfegyelem gyakorlása, de végül mindig visszacsúsznak oda, hogy ha eredményeket akarnak elérni, akkor ezért áldozniuk kell, mégpedig időt, energiát, és kitartást. Sokat segíthet, ha felállítanak egy fontossági sorrendet az életükben, egyszerre csak egy dologra koncentráljanak, és míg azt el nem végezték, ne vágjanak másba. Ezáltal megtapasztalhatják a feladatok elvégzésével együtt járó szabadság érzését, mely már kiegészítője és nem szemben lévője az önfegyelemnek.

 

Bak- A rugalmasság törvénye

 

A rugalmasság nagyszerű emberi tulajdonság, bár sokan csak felületesen értelmezik ezt a kifejezést. Rugalmas az, aki alkalmazkodik, aki nem csinál nagy ügyet mindenből, aki hirtelen is tud módosítani a programján, netán igazodik egy másik ember igényeihez. De a rugalmasság törvénye ennél többet is kínál, merev ellenállás helyett a jelen pillanat gyakorlatias elfogadását, passzivitás helyett aktivitást, nem egyszerűen úszni az árral, hanem felhasználni az ár erejét és együtt áramolni vele. A rugalmasság nagyon éber és energikus tudatállapot, mely átalakítja ez elénk kerülő akadályokat lehetőségekké, tanulófeladatokká. Az állatövi jegyek közül a Baknak okoz problémát leginkább ez az elv, hiszen lénye maga a megtestesült szilárdság, stabilitás, földiesség. Nála tervezés kérdése minden, élete olyan meghatározott mederben zajlik, ahonnan nehéz kizökkenteni. A hirtelen helyzetek, meghiúsult szituációk nagyon zavarják, alkalmazkodó képessége csak sok önismerettel tágítható. Híresen rugalmatlan személyiség, ennek jeleit a testében is viseli, ízületei, főleg a térde már idejekorán jelezheti hozzáállását, életfelfogását. Ellenben nagyon kitartó, amit eltervez, azt végre is hajtja, viszont terveit kőbe vésettnek kezeli, nem gondolja meg magát, nem csábul el, szinte aszkéta abban, amit komolyan kitűz magának. Így viszont nagyszerű lehetőségektől fosztja meg magát, a rugalmasság törvényének alkalmazásával egészen új dimenziók nyílhatnak meg számára az önmegismerés útján. Egy adott élethelyzetben a gondolkodás merevsége és az ellenállás elszakíthatja attól, hogy teljes egészében elfogadja az adott szituációt és kihozza belőle a legtöbbet oly módon, hogy belső békéje egy pillanatra sem szűnik meg. A rugalmatlanság sok bosszúsággal, igazságtalanság érzéssel párosul, hiszen vannak helyzetek, amik értelemszerűen nehezek, tragikusak vagy lehangolók. Ám ezekben a pillanatokban sem szabad megfeledkezni arról, hogy egy magasabb perspektívából nézve minden esemény lehetőség a tanulásra, önismeretre, arra, hogy dönthessünk, miként reagálunk rá. Ha elsajátítjuk a rugalmasságot, akkor örömünket lelhetjük olyan dolgokban is, amik korábban feszítettek vagy idegesítettek. A rugalmasság elfogadást jelent, tökéletes és mindenre kiterjedő elfogadást arra vonatkozóan, hogy kik vagyunk, milyen helyzetben vagyunk, milyen történések részesei vagyunk. Nyitottak maradhatunk általa az élet örömeire és bánataira, de nem fogunk „megtörni”, csak rugalmasan elhajlunk, majd visszaállunk az eredeti állapotunkba. Ha azon kapjuk magunkat, hogy belemerevedünk egy helyzetbe, és ezért rögtön másokat kritizálunk vagy hibáztatunk, akkor tudhatjuk, hogy nem vagyunk elég rugalmasak, ilyenkor nem kell mást tennünk, csak megbocsájtani magunknak és szeretettel magunkhoz ölelni az adott helyzetet, vagy szituációt. A többi már megy magától.

 

Nyilas- Az ítéletnélküliség törvénye

 

Az ítéletalkotás, a mások és önmagunk megítélése sajnos emberi találmány, és ennek visszásságaira kitűnő példákat kaphatunk, ha kinyitunk egy újságot vagy megnézünk egy műsort a televízióban. A zodiákus legavatottabb ítélkezője, aki a legmagasabb és legemelkedettebb ideák alapján jogot formál magának arra, hogy ítélkezzen, nem más, mint a Nyilas. Ő az, aki mindenkinél mélyebben átlát, megfejt, összerak dolgokat, mindezt úgy tálalja, mintha ő lenne az egyetlen, aki erre képes. Általában egy magasabb eszményképhez mér mindent, még saját magát is, és diadalmasan konstatálja, hogy lám, semmi sem tökéletes, de azért törekszik rá minden módon és formában. Mivel a legmagasabb ideákkal és normákkal ő rendelkezik a jegyek körül, így ő ítéli meg saját is a legkeményebben. És nemcsak a cselekedetekről van szó, hanem a gondolatokról, érzésekről, sőt nemritkán a képzeletről is. Megítél másokat egy magasabb rendű látomás fényében, aztán pedig elítéli magát, amiért elítéli embertársait! Tökéletes zsákutca ez, melyből az ítéletnélküliség törvénye nyújthat kiutat. Arra emlékeztet minket, hogy az univerzum nem ítélkezik senki felett sem, csupán lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk a hibáinkból. Ezen okból kapunk élethelyzeteket, lehetőségeket, melyekkel helyrehozhatjuk, amit korábban elrontottunk, megfejlődhetünk bizonyos problémákat, bölcsebbé, elfogadóbbá, ítélkezés mentesebbé válhatunk. Az erkölcs az emberek találmánya, nem Istené. Az önmagunkról alkotott véleményünket vetítjük ki leggyakrabban embertársainkra, és úgy tűnhet, hogy ők ítélnek meg minket, miközben csak saját magunkat tükrözik vissza. Ha el tudjuk fogadni ezt az alaptételt, akkor előbb – utóbb mi is tartózkodni fogunk attól, hogy másokat megítéljünk. Mivel eszményképeink nyomasztó súlyként nehezednek ránk, és arra ösztönöznek, hogy folyamatosan bizonyítsuk magunknak, hogy fejlődünk, miközben attól rettegünk, hogy nem ütjük meg a mércét, az ez alóli felszabadulás katartikus érzés. Sok gyakorlással és tudatossággal elérhetjük, hogy ne mérjük állandóan másokhoz magunkat, ne kritizáljuk és méricskéljük a dolgokat, hanem fogadjuk el a világot, és benne az embereket olyannak, amilyenek. Az ítéletalkotás akadályozza leginkább az energiáink áramlását, minket pedig védekező vagy ellenálló magatartásformára kényszerít és végső soron negatív mintáinkat erősíti.
Ha a tőlünk telhető legjobb módon éljük az életünket, elfogadjuk hibáinkat és tanulunk belőle, akkor energiáink szabadon áramolnak majd, minden gát nélkül, önbecsülésünk erősödik, és megnyílunk egy valóban emelkedettebb világ felé, sőt ehhez másokat is hozzásegíthetünk oly módon, hogy nem ítéljük el, hanem támogatjuk embertársaink törekvéseit, gondolatait, cselekedeteit.

Skorpió- A jelen pillanat törvénye

 

Sok spirituális tanulmány foglalkozik az idővel, illetve azzal a tézissel, miszerint az idő tulajdonképpen nem létezik, sem múlt, sem jövő, kizárólag a jelen pillanat, a most, és minden pillanat egy új most, de semmiképp sem múlt vagy jövő. A Skorpió jegyű ember az, aki leginkább a múlt foglya, ő az, aki nem felejt, sem a jót, sem a rosszat, lelkébe szinte beleégnek az események lenyomatai, és időről-időre előveszik azokat, hogy bennük elmerülhessen. Kapcsolatait nagyon nehezen zárja le, minden elmúlás, minden „kis halál” mélységesen megviseli, jövőképe pont emiatt sokszor sötét színű, ha egyáltalán van jövőképe. Ugyanis a múlt olyannyira uralja, hogy nemritkán egyszerűen nem lép tovább, mondhat bárki bármit, ő ott marad, ahol volt, lelki mozdulatlanságba dermedve, merengve a múlt szépségein vagy fájdalmain. A jelen pillanat törvénye felszabadító erejű lehet számukra, és mindenki más számára is, hiszen tisztára söpörheti a pszichéket és visszavezetheti az embereket a belső béke állapotába. Hogyan? Oly módon, hogy tudatosítják, hogy a múlt kizárólag az elméjükben létezik, és csupán az innen felidézett képek tartják életben az önsajnálatukat, a haragjukat, vagy a szenvedésüket. A jövő iránti szorongás sem más, mint egy még meg sem született pillanat, illúzió, mely kibillent a jelenből és szorongást szül, vagy éppen hamis vágyakkal telít el. Aki magáévá teszi a jelen pillanat törvényét, az képessé válik egyre hosszabb időszakokat a jelenben tölteni, ahol is a torzításmentes valósággal szembesül, nem pedig azzal, amit eddig valóságnak hitt. Az itt és most - ban nincsenek sem sérelmek, sem aggodalmak, csupán a jelen pillanat minősége. Annyit kell tenniük, hogy magukhoz ölelik ezt a pillanatot, belenyugszanak, és nem hagyják, hogy gondolataik a múlt vagy a jövő világába rángassák őket. Egyszerűnek tűnik, ám minden nap gyakorolni kell, csak így válik készséggé és így tudnak általa egyre több időt tölteni a jelenben. Ez a törvény a Skorpió jegyűeknek komoly segítséget nyújthat ahhoz, hogy felismerjék a múlthoz láncoltságukat, megéljék a változások szükségszerűségét az életükben és elengedjék a jövőjükhöz fűződő negatív mintáikat. Ha képesek a jelenben élni, és mindig az adott pillanatra koncentrálni, akkor a változások, kapcsolatok elmúlása, munkahelyváltás, költözés, már nem félelmet keltő, lehúzó események lesznek, hanem természetes velejárói a jelen pillanatnak. Ugyanígy a terveik is, melyek csak gondolatok, kizárólag az időben léteznek, az idő pedig az elméjükben. Ez esetben pedig felesleges hozzájuk kötni magukat, persze fontos a tervezés, de ne a tervek határozzák meg a lényüket, hiszen azok meghiúsulásakor csalódást, becsapottságot érezhetnek, míg ha elfogadják a jelen pillanatot, legyen az bármilyen, akkor az belenyugvást, békét és harmóniát hozhat számukra.
 

Mérleg- A választás törvénye

 

Mindennapi életünk döntések sorozatából áll, melyeket többnyire tudatosan hozunk meg. Minél több döntéshelyzettel találkozunk, annál inkább megélhetjük a választás szabadságát és az ezzel járó előnyöket, ám van egy jegy, amely pont ettől tart a leginkább, ez pedig a Mérleg. A Mérleg jegyű ember szándékosan kerüli vagy elodázza életében a döntések meghozatalát, ezt szívesen bízza másokra. Könnyed stílusa segítségével szinte észrevétlenül másra testálja a döntés terhét, ha mégis rákényszerül erre, akkor választásait bizonytalanul, kétségek között teszi meg. Élete fő mozgatórugója a semlegesség, a nem állni egyik oldalra sem, nem nyilvánítani véleményt, nem kelteni rossz benyomást, és isten ments, hogy valakinek egyértelmű elutasító választ kelljen adni! Mindez belső bizonytalanságából fakad, neki mindig kell valaki (lehetőleg egy társ) aki rámondja az áment a dolgokra, ezáltal nem kell attól tartania, hogy döntéseiért később felelősségre vonják, vagy számon kérik. A választás törvénye azonban pont arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy nemcsak, hogy döntéseinkért magunk felelünk, hanem magunk is határozzuk meg a minket körülvevő világot. A nehéz vagy embert próbáló helyzetek véletlennek tűnhetnek, de valójában egy általunk meghozott döntés következményei, még ha nem is tudatosulnak bennünk. Magunk választjuk a tanulófeladatainkat, és ha törekszünk minden helyzetben elfogadni és felvállalni a választásunkat, akkor egyre nagyobb szabadságra tehetünk szert.
Mert még egy látszólag bekorlátozott élethelyzetben is hatalmunkban és felelősségünkben áll megválasztani, hogy miképp reagálunk mindarra, ami történik. És ez a hatalmunk egész életünk során fennáll. Főleg a Mérleg jegyűek hajlamosak arra, bár más jegyeknél is megfigyelhető, hogy úgy érzik, tásuk, szüleik, főnökük vagy akár a „sors” hozza meg helyettük a döntéseket és ők kénytelenek fejet hajtani ennek, hiszen nincs más választásuk. Pedig választás mindig van, ha a helyzet nem szüntethető meg, akkor az elfogadás által nyerhetnek egyensúlyt és békét, de csak abban az esetben, ha tudatosítják magukban, hogy ez a saját, szabad döntésük! Különösen igaz ez azokra a helyzetekre, ahol tehetetlennek, erőtlennek érzik magukat, vagy ha csak bolyonganak az életben, anélkül, hogy valóban rátalálnának az útjukra. Ilyenkor kell a leginkább tiszteletben tartani a választás törvényét és elfogadni, hogy ez is saját döntés, mert csupán ez a felismerés vezethet el egy esetleges új döntés meghozatalához.
Van még egy terület, ahol a választás törvényének ismerete és alkalmazása létfontosságú lehet, ez pedig a kreatív energiák megélésének területe. A minket körülvevő világ a legkülönfélébb megnyilvánulása ugyanannak az energiának, és mi magunk is képesek vagyunk ezt az energiát felhasználni akár negatív, akár pozitív módon. Máris egy újabb döntéshelyzet, miként szeretnénk megélni ezeket az energiákat, mit szeretnénk teremteni általuk? Ez ugyanis egy egyfolytában áradó, impulzív erő, mely így - vagy úgy, de felszínre szeretne kerülni. Aki elfojtja, vagy nem használja konstruktív célokra, az megtapasztalhatja ennek az energiának a másik oldalát, idegességben, érzelmi problémákban, testi tünetekben. Teremteni rendkívül sok módon lehet, művészeti ágak sokasága áll rendelkezésre, és ebben a Mérlegek általában jeleskednek is. De ugyanígy a kertészkedés, az állatgondozás, vagy akár a gyermeknevelés is pozitív módja annak, hogy kiáradóan teremtsünk. Az önkifejezés is egy módja a kreativitásnak, nemcsak a színjátszásra kell itt gondolni, hanem arra is, hogy minden pillanatban dönthetünk arról, hogy őszintén fejezzük –e ki magunkat, hiszen ez egy érzelmi energia, mely, ha visszafojtásra kerül, akkor komoly fizikai tüneteket okozhat. Ezzel a Mérlegek igencsak sokat birkóznak, füllentéseik mögött legtöbbször ez a meg nem élt érzelmi energia munkálkodik, és talán nem is tudatosul bennük, hogy ezzel maguknak ártanak a legtöbbet. Ha kapcsolatot teremtenek őszinte érzéseikkel, és megtanulják azokat konstruktív formában ki is nyilvánítani, akkor hosszú távon gyökeresen át fognak alakulni emberi kapcsolataik, sokkal bensőségesebbé, őszintébbé válnak, és megtapasztalhatják a teljesség felszabadító létállapotát is