Életünk folyamatos tanulás és tapasztalás! A földi lét legjellemzőbb tulajdonsága a polarítás vagy kettőség és a ciklikusság, azaz a változások ritmusos megjelenése!
Ha bárki is statikusnak, állandónak vagy esetleg lineárisnak, vagyis folyamatosan növekedőnek tartja vagy véli az életet, bizony sokszor éri vagy érheti csalódás!
Bizony az élet ciklikus és poláris minőség, melyben meg tapasztaljuk a fenn és a lenn, illetve a „jó és a rossz”, a keletkezés és az elmúlás folyamatosan változó minőségeit! Ám a változások nem csak körülöttünk, hanem bennünk is megtörténnek! Tanulunk, tapasztalunk, felismeréseket teszünk, és közben változunk, emelkedünk! De sokkal fontosabb, hogy teljesebbé válunk!
Megismerjük önmagunkat, megismerjük a körülöttünk lévő valóság törvényszerűségeit, hiszen „Tanulni, annyi, mint változni”!
Bár erre nem igazán szocializál bennünket a neveltetésünk, hiszen az „életpálya vagy életút” sokkal inkább kibontakozó, lineáris utat ígér nekünk és nem készít fel arra, hogy sokszor és sokat kell majd változásokat megélnünk! Így tartunk minden változástól és nem is gondoljuk, hogy bármi is jobb lehet majd, ha bekövetkezik, hanem rengeteg energiánk megy el, hogy megpróbáljunk egy, már meghaladott helyzetet kondicionálni! Bár ez rengeteg életenergiánkat szükségelteti!
Egy keleti példával, vagy hasonlattal szemléltetném!
„Az élet egy folyóhoz hasonlatos, mely a forrástól a tengerig, majd az óceánig tart és folyamatosan megújuló környezetben visz végig az utunkon! Új tájakkal, új emberekkel találkozunk az utunkon! Segít bennünket az „Életáram”, ami mindig oda visz, ahol a következő életállomásunk van! Ha viszont megpróbálunk az életáramunkkal szemben úszni, nagy nehézséggel tudjuk csak megtenni, és még hatalmas örvényeket is keltünk, amivel másokat is megzavarunk!”
„Az emberek az életfolyamuk mentén, a parton, ágakba, gallyakba kapaszkodva élik az életüket! Megpróbálják „állandósítani” helyzetüket! Ám vannak, akik elengedik az életfolyam partjának a gallyait, ágait, gyökereit és elkezdenek az életfolyam által tovább jutni! Nem szükséges más, csak felfeküdni erre az életfolyamra és hagyni, hogy új tájakra vagy új emberekkel való találkozáshoz segítsenek bennünket”!
Tehát, ha megpróbálnánk életutunkat egy tanulási, tapasztalási folyamatnak tekinteni, felismernénk benne a fejlődést és nem csak a változást, harmonikusabban tudnánk megélni a szükségszerűséget!
Hiszen változásaink egy úgynevezett tudati változás, tudati fejlődés, illetve átalakulás szakaszai!
Gyermekként a biztonságot, állandóságot és a rendet keressük és tanuljuk, valamint a határainkat!
Kamaszként a saját én-keresésünket, önazonosságukat és azt, hogy a világ, hogyan reagál, ránk vagy hogyan minősít bennünket!
Felnőttként a nekünk szánt utunkat, a nekünk szánt feladatokat keressük! Keressük a nekünk szánt párt és tovább adjuk az életet!
Ha már életünk ezen kreatív vagy reproduktív szakaszát végig éltünk, akkor az élet valódi értelmét keressük! Erre a nevezzük ezüst vagy arany kornak, de semmi képen sem öreg vagy idős-kornak a jellegzetessége, hogy amit eddig a fizikai világban teremtettünk, megtanuljuk elengedni! Gyermekeinket, szüleinket, esetleg párjainkat, munkánkat és meg kell tanulni, hogy az élet nem arról szól, hogy tegyünk, hanem arról, hogy legyünk! Nem könnyű tanítás, hiszen egy jelentős paradigmaváltáson kell végig mennünk! Mindig meg kell haladnunk magunkat ebben a folyamatban!
Ami igaz egy adott tudatosság szinten, az már nem igaz a következőn! Hiszen gondoljunk csak az iskolai tankönyveinkre, minden osztályban, minden évfolyamban megújult a „tananyag” és mindig más volt a tanulandó téma is! Így járjuk, éljük az „Élet Iskolájának” tananyagát, leckéit!
Mégis honnan tudjuk, hogy helyes vagy jó úton járunk?
Ha követjük az életfolyamunkat, a vállalt vagy nekünk szánt sorsunkat, akkor simán, illetve harmonikusan juthatunk végig az utunkon! Tudatosan követve az életutat és nem „belegabalyodva” mások sorsában, életébe! Hiszen sajnálatosan sokan élnek meg „kényszersorsot”, mely nem a saját sorsuk vagy életük, hanem a másoktól átvállalt, vagy mások tradícióin alapuló sors! Fontos, hogy letegyük ezeket a batyukat és valóban a saját életünket, sorsunkat éljük!
Sors vagy végzet?
Sokan felteszik ezt a kérdést maguknak vagy másoknak! Mi is a sors, mi is a vállalt vagy nekünk szánt sors vagy élet? Kapjuk vagy kérjük? Vállaljuk vagy ránk rakják?
Sok és nehéz kérdés!
Az esetek jelentős részében a sorsunkat válaszuk, illetve az életünkben és fejlődésünkbe szerepet játszó személyeket, helyszíneket és eseményeket is válasszuk! Legyenek akár pozitív vagy negatív inspirátorok is! A pozitív inspirátor tanít és példát mutat! A negatív inspirátor a hibáival tanít, nevel, bár ezt csak később ismerjük fel! Ilyenek a szüleink, a barátaink, a társaink, a gyermekeink is!
Hiszen az életünk, sorsunk célja, hogy meghaladjunk valami addigit és fejlődjünk, tapasztaljunk, tanuljunk, és eszerint cselekedjünk!
Azonban vannak életek, melyen nem „szabadon választott”, hanem ránk ruházott! Ebben már több problémás helyzettel találkozunk! Itt találkozunk a karma fogalmával, illetve e kényszersors fogalmával is! De ebben is a meghaladás a megoldás! Amikor egy újabb lehetőséget kapunk vagy nyerünk arra, hogy a kicsorbult helyzeteket újra éljük és rendezzünk bizonyos problémákat, amit eddig nem sikerült megtennünk! Gondoljunk csak egy vele született betegségre vagy egyéb „nehéz-sorsúságra”!
De bármit megoldhatunk, ha tudatosan éljük meg! Felismerni, tudatba emelni és megoldani! Ekkor éljük életünket megbékélten és elfogadóan!
