Szűz- A tökéletesség törvénye
Szinte egész életünkben keresünk valami igazán tökéleteset, hiba
nélkülit, ez kinek egy ideális társ, kinek egy csodálatos utód, másoknak
a legtisztább hivatás és munka, és vannak olyanok is, aki mindezt a
vallásban vélik meglelni. A való világ azonban tele van
tökéletlenségekkel, erőszakkal, szenvedéssel, rombolással, sőt mocsokkal
is. És az a jegy, aki végképp elvész ebben a látszatvilágban, miközben
kétségbeesetten keresgéli a tökéleteset- a Szűz. Ő az, aki rendet próbál
teremteni a káoszban, éppen ezért szereti az elemző, analizáló,
rendszerező munkát, de otthon is híresen pedáns, sőt saját
tökéletesedésén is folyamatosan dolgozik. Mégsem kerül jottányit sem
közelebb a lényeghez, ezért válik frusztrálttá és kritikussá mindennel
és mindenkivel szemben. Egy idő után már a könyvekben, a tudás
gyűjtögetésében sem leli a megnyugvást, mert nem jó helyen keresgél!
Csak egy magasabb perspektívából érzékelhető a világ abszolút
tökéletessége, csak innen nyilvánul meg a fejlődés folyamatának értelme,
és mélyebb összefüggése. Ehhez azonban mindenkinek meg kell nyitnia a
szívét, nem az elméjét, nem az intellektusát, csakis a szívét. Azok az
emberek, akik elvesznek a részletekben, akik maximalisták önmagukkal és
embertársaikkal szemben, gyakran elfelejtik a szívükkel látni a világot.
Ez pedig csak egy hitbéli ugrással érhető el, először el kell
szakadniuk az életük drámáitól, pszichéjüktől, intellektusuktól és az
életet a maga teljességében kell magukhoz ölelniük. Természetesen
sokaknak nehezére eshet ez a nézőpontváltás, de az sem könnyebb, ha
megmaradnak a régi énjüknél, hiszen onnan mindig is hajszolni fogják az
elérhetetlen tökéletességet. A Szüzek számára létfontosságú ez az ugrás,
hiszen rengeteg félelmet cipelnek magukban, magukhoz ölelni valami
teljesen kiszámíthatatlant, ellenőrizhetetlent, kockázatost, ez
ellentmond mindazzal, ami személyiségük legalapvetőbb pillére. Pont
ezért kell szembefordulniuk vele, és megtenni az ugrást, bízva abban,
hogy nem tudnak rossz helyre ugrani. Ha el tudják fogadni a saját
fejlődési folyamatuk tökéletességét, akkor a hibáikat is el tudják
fogadni ennek részeként, ez pedig hatalmas megkönnyebbülést okozhat,
hiszen leveszi a vállukról annak terhét, hogy „még nem elég
tökéletesek”. Ezáltal a világot is a maga valójában a szeretet és az
elfogadás nézőpontján keresztül közelíthetik majd meg, és beláthatják,
hogy ami hagyományos nézőpontból tökéletlen, - hiszen itt a Földön nincs
tökéletes dolog- az a transzcendencia oldaláról maga a tökéletesség. Ez
a paradoxon segíthet abban is, hogy mindennapi életük tanításait
tökéletesnek ismerjék fel, függetlenül attól, hogy a mögöttes esemény,
vagy tett pozitív vagy negatív előjelű. Hit és bizalom szükségeltetik
ahhoz, hogy tudjanak örülni a tökéletlenség tökéletességének, de ez
nyitja meg a kaput számukra (és mindenki más számára is) egy magasabb
tudatosság irányába.
