„Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. 

Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. 

A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. 

Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, 

addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. 

Együtt érezni valakivel csak

akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.” 

(Müller Péter)

“Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik.

Vedd szemügyre az egyént, és vizsgáld meg az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. 

Hogy mi rossz van ebben? – kérdezed. Végtelen sok.

Hiszen nem él, aki így él – csak élni készülődik. 

Mindent elmulaszt.

Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen: az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. 

Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. 

Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”