Nyilas- Az ítéletnélküliség törvénye

 

Az ítéletalkotás, a mások és önmagunk megítélése sajnos emberi találmány, és ennek visszásságaira kitűnő példákat kaphatunk, ha kinyitunk egy újságot vagy megnézünk egy műsort a televízióban. A zodiákus legavatottabb ítélkezője, aki a legmagasabb és legemelkedettebb ideák alapján jogot formál magának arra, hogy ítélkezzen, nem más, mint a Nyilas. Ő az, aki mindenkinél mélyebben átlát, megfejt, összerak dolgokat, mindezt úgy tálalja, mintha ő lenne az egyetlen, aki erre képes. Általában egy magasabb eszményképhez mér mindent, még saját magát is, és diadalmasan konstatálja, hogy lám, semmi sem tökéletes, de azért törekszik rá minden módon és formában. Mivel a legmagasabb ideákkal és normákkal ő rendelkezik a jegyek körül, így ő ítéli meg saját is a legkeményebben. És nemcsak a cselekedetekről van szó, hanem a gondolatokról, érzésekről, sőt nemritkán a képzeletről is. Megítél másokat egy magasabb rendű látomás fényében, aztán pedig elítéli magát, amiért elítéli embertársait! Tökéletes zsákutca ez, melyből az ítéletnélküliség törvénye nyújthat kiutat. Arra emlékeztet minket, hogy az univerzum nem ítélkezik senki felett sem, csupán lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk a hibáinkból. Ezen okból kapunk élethelyzeteket, lehetőségeket, melyekkel helyrehozhatjuk, amit korábban elrontottunk, megfejlődhetünk bizonyos problémákat, bölcsebbé, elfogadóbbá, ítélkezés mentesebbé válhatunk. Az erkölcs az emberek találmánya, nem Istené. Az önmagunkról alkotott véleményünket vetítjük ki leggyakrabban embertársainkra, és úgy tűnhet, hogy ők ítélnek meg minket, miközben csak saját magunkat tükrözik vissza. Ha el tudjuk fogadni ezt az alaptételt, akkor előbb – utóbb mi is tartózkodni fogunk attól, hogy másokat megítéljünk. Mivel eszményképeink nyomasztó súlyként nehezednek ránk, és arra ösztönöznek, hogy folyamatosan bizonyítsuk magunknak, hogy fejlődünk, miközben attól rettegünk, hogy nem ütjük meg a mércét, az ez alóli felszabadulás katartikus érzés. Sok gyakorlással és tudatossággal elérhetjük, hogy ne mérjük állandóan másokhoz magunkat, ne kritizáljuk és méricskéljük a dolgokat, hanem fogadjuk el a világot, és benne az embereket olyannak, amilyenek. Az ítéletalkotás akadályozza leginkább az energiáink áramlását, minket pedig védekező vagy ellenálló magatartásformára kényszerít és végső soron negatív mintáinkat erősíti.
Ha a tőlünk telhető legjobb módon éljük az életünket, elfogadjuk hibáinkat és tanulunk belőle, akkor energiáink szabadon áramolnak majd, minden gát nélkül, önbecsülésünk erősödik, és megnyílunk egy valóban emelkedettebb világ felé, sőt ehhez másokat is hozzásegíthetünk oly módon, hogy nem ítéljük el, hanem támogatjuk embertársaink törekvéseit, gondolatait, cselekedeteit.